2024-05-20
durva fémszerkezetek, amelyek úgynevezett kapcsolóberendezés-sort vagy összeállítást alkotnak. Az elektromos kapcsolóberendezések megszakítók, biztosítékok és kapcsolók (áramkörvédelmi eszközök) központosított gyűjteményét jelentik, amelyeket elektromos berendezések védelmére, vezérlésére és leválasztására terveztek. Ezek a kritikus komponensek az sSwitchgearben találhatók, amely széles körben elterjedt az elektromos közüzemi átviteli és elosztórendszerekben, valamint közepes és nagy méretű kereskedelmi vagy ipari létesítményekben. Az elektromos kapcsolóberendezésekre vonatkozó szabványokat Észak-Amerikában az IEEE, Európában és a világ más régióiban pedig az IEC hozta létre.Tekintse meg útmutatónkat, ha többet szeretne megtudni az elektromos kapcsolóberendezésekről, megszakítókról, áramkörvédő eszközökről, valamint az IEEE és IEC által meghatározott szabványokról.
Az elektromos kapcsolóberendezések egy sor áramkörvédő eszközt foglalnak magukban, beleértve a megszakítókat, biztosítékokat vagy kapcsolókat, amelyek egy egységes fémházban vannak elhelyezve. Ezek az eszközök hatékonyan osztják el az energiát a létesítmény különböző szakaszai között, hatékonyan kezelve az elektromos terhelést. Ezenkívül biztosítják a biztonságot
mind a személyzetet, mind a berendezéseket a rendszeren belüli áram szabályozásával a biztonságos szint fenntartása érdekében.
A kompakt kapcsolóberendezés egy középfeszültségű, fémburkolatú kapcsolóberendezés-megoldás, amely zárt megszakítókkal és leválasztókkal rendelkezik, és tökéletes szűk helyeken vagy nehezen hozzáférhető helyeken történő telepítésekhez. Ezek a megszakítók 3 fázisra tervezhetők egyetlen tartályon belül vagy elkülönített fázisban
konfigurációt. A kompakt kapcsolóberendezéseket úgy tervezték, gyártották és tesztelték, hogy megfeleljenek az IEEE C37.20.9 és IEC 62271 szabványoknak, biztosítva a nagy teljesítményt és megbízhatóságot. Ez ideális választássá teszi a helytakarékos és könnyen hozzáférhető elektromos megoldásokat igénylő alkalmazásokhoz.
Az IEEE C37.20.2 által meghatározott fémburkolatú kapcsolóberendezés egy olyan középfeszültségű elektromos kapcsolóberendezés-konstrukció, amelyben minden elektromos alkatrész – beleértve a bejövő buszt, a kimenő buszt, a műszereket és a fő megszakítót vagy kapcsolót – külön fém rekeszekbe van zárva. Ez a kialakítás biztosítja
fokozott biztonság, robusztusság és egyszerűbb karbantartás. A fémburkolatú kapcsolóberendezések 5 kV és 38 kV közötti feszültségszintre vannak méretezve. Kihúzható megszakítókkal rendelkezik az egyszerű karbantartás érdekében, és általánosan használják ipari létesítményekben, valamint villamosenergia-termelő és -átviteli létesítményekben.
Az IEEE C37.20.3 által meghatározott fémmel zárt kapcsolóberendezések különféle áramkör-védelmi eszközöket tartalmaznak, beleértve a megszakítókat, a biztosítékokat és az olvadókapcsolókat, valamint a vezérlő- és mérőberendezéseket. A fémbevonatú kapcsolóberendezésekkel ellentétben ezek az eszközök közös rekeszekbe szerelhetők, anélkül, hogy külön sorompóra vagy rekeszezésre lenne szükség. A fémburkolatú kapcsolóberendezéseket jellemzően olyan kereskedelmi és ipari létesítményekben használják, ahol a bejövő elektromos szolgáltatás meghaladja a 480/600 V-ot.
Az IEEE C37.74 definíciója szerint az alátétre szerelt kapcsolóberendezések 5–38 kV névleges feszültségű földalatti elosztórendszerekhez készültek, amelyek magasabb szintű működést igényelnek. Ez a kültéri besorolású, alacsony profilú és szabotázsbiztos kapcsolóberendezés ideális közüzemi elosztáshoz, adagoló szekcionáláshoz és áramkörvédelmi alkalmazásokhoz. Kapcsolókat, biztosítékokat és vákuummegszakítókat használ a terhelések védelmére, a hibák elkülönítésére és a kimaradások minimalizálására. Az alátétre szerelt kapcsolóberendezések akár 6 irányúak is lehetnek egy közös szigetelt, lezárt tartályban. Az elérhető szigetelési lehetőségek közé tartozik a levegő, az SF6 gáz, a folyadék, a szilárd-dielektromos-levegő technológia és a szilárd anyagok.
Az IEEE C37.74 által meghatározott boltíves vagy felszín alatti kapcsolóberendezéseket 15-38 kV névleges elektromos elosztórendszerekhez tervezték, ahol a kapcsolóknak és a tartozékoknak a páncélszekrény belsejéből vagy a szint alatti helyről kell működniük. Ezek a helyek lehetnek szárazak vagy víz behatolásának kitéve. A boltíves vagy felszín alatti kapcsolóberendezések lehetővé teszik a föld feletti működést akár manuálisan, akár relék használatával, és vákuummegszakítókat használnak a terhelések védelmére és a hibák leválasztására. A szigetelési lehetőségek közé tartozik az SF6 gáz, a szilárd-dielektromos-levegő technológia és a szilárd anyagok.
A hagyományos elektromos kapcsolóberendezések, amelyek az IEEE (Észak-Amerika) vagy az IEC (Európa és a világ más részei) szabványai szerint készültek, biztonságos környezetet biztosítanak a berendezések és a karbantartó személyzet számára normál működési körülmények között. Azonban nem úgy tervezték, hogy ellenálljon az elektromos hiba során felszabaduló hatalmas energiának. Az íválló kapcsolóberendezéseket kifejezetten úgy tervezték, hogy az ívvillanás energiáját a kezelőktől távol tartsák és irányítsák. Ezt jellemzően úgy érik el, hogy az ívvillanás energiáját a csatlakozón keresztül biztonságos területre irányítják.
Az íválló tesztelési szabványokat az ANSI/IEEE C37.20.7 határozza meg. Ez a szabvány két hozzáférhetőségi szintet vázol fel: az 1-es típus csak a sebességváltó elején, míg a 2-es típus minden oldalról biztosít védelmet. Az utótagok tovább határozzák meg az ívteljesítményt a vezérlőterekben és a kapcsolóberendezés függőleges szakaszai között:
B utótag:Normál működésű rekeszek védelme alacsony feszültségű vezérléssel vagy műszerekkel.
C utótag:Szigetelés az összes szomszédos rekesz között.
D utótag:Néhány hozzáférhetetlen külső felülettel rendelkező telepítésekhez tervezték, amelyek nem igényelnek 2-es típusú kialakítást.
Az Eaton íválló középfeszültségű kapcsolóberendezései közé tartozik a Type 2, 2B és 2C.
Ezenkívül a távoli állványrendszer lehetővé teszi az olyan műveleteket, mint a megszakítók és a kiegészítő rekeszek fémbevonatú kapcsolóberendezéseinek leválasztása, tesztelése és csatlakoztatása jellemzően 25-30 láb távolságból, növelve a biztonságot.